fbpx
Élet a patchwork családban
A
A patchwork család összerázódása évekig tarthat, és persze a párkapcsolatra is hatással van. Milyen dolgokra érdemes kiemelt figyelmet fordítani?
Pünkösti Nóra

Szerző: Pünkösti Nóra

A szeretetteljes párkapcsolatok
elkötelezett híve.
Párkapcsolati, házassági tanácsadó,
tréner

Manapság egyáltalán nem extra, hogy patchwork vagy mozaik családban él valaki. A válások és újraházasodások olyan bonyolult családszerkezeteket hoznak létre, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja.

Van ahol a pár egyik tagja hoz csak gyerekeket az új családba, ez talán a legegyszerűbb felállás. Nehezebb összerázódni, ha mindkét oldalról jönnek gyerekek a családba, főként ha az egyik oldalon csak láthatásra érkeznek a gyerekek.

Akkor válik igazán szövevényessé az egész, ha közös gyereke is születik a párnak. Ez utóbbi esetben alakulhat ki a Karinthy Frigyesről elterjedt anekdota szerinti helyzet: “Aranka kérem, a maga gyereke, meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket”.

Bonyolult az élet ebben a nyitott családszerkezetben. Nyitott, hiszen jelen van a patchwork család életében egy vagy két eredeti szülő is, akihez láthatásra járnak. Valamint a külön élő gyerekek is a csak átmenetileg vannak jelen az új családban.

A gyerek természetes vágya, hogy a saját szüleivel élhessen, ezért nehéz elfogadtatni, hogy apa vagy anya egy új partnerrel él (házasodik össze). Fontos tudatosítani, hogy az új partnert nem az ő “kárára” szeretjük, nem vetélytárs, egyszerűen egy felnőttnek szüksége van egy felnőtt társra.

Amikor gyerekek is kerülnek az új társsal a meglévő gyerek(ek) mellé, akkor a gyerekeknek nemcsak azzal kell megküzdeniük, hogy egy új felnőtt került a szülőjük mellé.
Azzal is szembesülnek, hogy az új felnőttel érkező mostohatestvérek más szokásokkal, habitussal rendelkeznek, valamint felütheti a fejét a féltékenység is. Megfogalmazódhat a gyerekben, hogy: “Miért kedves az anyukám az új párjának a gyerekével, vajon engem is szeret még azért?”.

Ha az egyik oldalon a gyerekek csak láthatás idején csöppennek bele a kialakulóban lévő patchwork család életébe, nekik is meg kell találniuk a helyüket, valamint a családban lévő gyerekeknek is alkalmazkodniuk kell az időszakonként változó körülményekhez is.

Alapvetően évekig tarthat és nagy türelmet igényel a pár részéről, mire mindenki megtalálja a helyét ebben az új rendszerben.

Én most elsősorban a párkapcsolati nehézségeket domborítanám, mivel ez a felállás sok kihívást tartogat.

Mit tehetsz nevelőszülőként, hogy a pároddal való kapcsolatod ne sérüljön?

  • Minél őszintébb a közöttetek lévő kommunikáció, annál könnyebb lesz túlélnetek az összecsiszolódást. Ne feledd, a keretet adó szabályokat a felnőttek alakítják ki a családban! Ha ezek elég jól lefektetésre kerülnek, mindenki sokkal könnyebben fog alkalmazkodni hozzájuk. Nyilván nem szükséges mindent agyonszabályozni, de a legfontosabb dolgokat mindenképpen körül kell bástyázni. Tisztázni kell, hogy a gyerekek közötti konfliktusok hogyan kerüljenek megoldásra – egymás között intézzék, vagy hogyan és mikor kell a szülőket bevonni.
    Kinek mi a feladata a háztartásban? Ha legkisebbeknek is vannak feladataik, hamar átérzik, mit jelent a felelősségvállalás. Előbb rázódik össze a család is, ha mindenkinek van elvárt teendője a közösségben.

    Érdemes a gyerekeket a saját életkoruknak megfelelően bevonni a szabályok kialakításába, úgy könnyebben elfogadják azokat.

    A szabályok betartását mindkét szülőnek minden gyerekkel szemben el kell várnia ahhoz, hogy az egyensúly mielőbb létre tudjon jönni.
    A saját szüleikkel felnövő gyerekeknek is fontos, hogy a két szülő között jó legyen a kommunikáció, egységesen, azonos elvek szerint neveljék a gyerekeket. A patchwork család harmonikus működéséhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy ne ambivalensen neveljék őket.
    Ha az egyik fél a vér szerinti gyerekeivel szemben engedékenyebb, az komoly konfliktusokat okozhat.

  • Az időszakosan a családba kerülő, hétköznapokon a másik szülőnél élő gyerekek ugyanúgy ismerjék meg és tartsák be a szabályokat, sőt, legyenek nekik is feladataik! Ne legyenek vendégek, kivételezettek amikor ott vannak, mert az bomlasztja az új családot, konfliktusokat szül.
  • Ha vannak állandó közös programok (pl. minden vasárnap délelőtt), még a kiskamaszokkal is gördülékenyebb lesz az élet. Fontos, hogy legalább a hétköznapi vacsorák, hétvégi ebédek is bevett családi programok legyenek. A közösen kialakított rituálék, ünneplések is közösségkovácsoló hatásúak.
  • Nevelőszülőként mindenekelőtt légy együttérző: próbáld magad a nevelt gyereked, gyerekeid helyzetébe képzelni. Neki alkalmazkodnia kell egy új közösséghez, mellette a vér szerinti szülővel töltött idő alatt az ottani szabályokat is be kell tartania.
    Fájó belenyugodnia, hogy a szülei már nem fognak egymással élni. El kell fogadnia téged, valamint ha vannak, a gyerekeidet. Az anyukáján/apukáján meg kell osztoznia veled és a gyerekeiddel.
    Számodra is nehéz az új helyzetbe belerázódni, pedig nem kell megküzdened a szüleiddel közös család elvesztésével. Ráadásul te vagy abban a helyzetben, hogy szabályokat hozhatsz, ő nem, valamint életkorodból eredően sokkal több megküzdési stratégiával, tapasztalattal rendelkezel, mint egy gyerek.
  • SOHA ne helyezd a gyerekeid a nevelt gyerekeid elé, ezek a dolgok akár helyrehozhatatlan megbántásokat okozhatnak a nevelt gyerekeknek. Apróság, de rettenetesen fontos: ha édességet, apró meglepetést veszel, minden gyerek kapjon, ne csak a sajátjaid! Minden gyereket ugyanúgy ismerj el, ne csak a saját gyerekeid ajnározd!
  • Szervezzetek olyan programokat, melyek lehetőséget adnak egymás megismerésére: társasjátékozások, kirándulások, beszélgetések. Szeretni és elfogadni azt tudjuk, akit ismerünk.
  • Vértezd fel magad arra, ha “beszólást kapsz”, hogy tudatosan higgadtan, megértően tudj viselkedni. A gyerekben kavargó érzelmek gyakran a helyzetnek szólnak, csak a nevelőszülőn csattannak, hiszen “te vagy az oka”, hogy a szülei nem lehetnek együtt és osztoznia kell az anyukáján/apukáján az új családtagokkal. Soha ne felejtsd el, hogy te vagy a felnőtt, aki könnyebben képes átérezni a másik helyzetét, próbáld megnyugtatni, és fejezd ki, hogy tudod, milyen nehéz neki. Ha jól tudod kezelni az ilyen helyzeteket, hamarabb fog elfogadni.
  • Kezdetben semmiképp ne akard nevelni, légy inkább a barátja, beszélgess vele, próbáld minél jobban megismerni a habitusát, érzelmeit, gondolatait, közel kerülni hozzá. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a közösen lefektetett szabályokat nem kell betartania, azokra mindig hivatkozhatsz. A párod is nehezményezheti, és a párkapcsolatotok is megsínyli, ha teljes mellszélességgel beleállsz a gyereke nevelésébe, jobb egyeztetni az elveket és eleinte leginkább mindenki a saját gyerekét rendszabályozza.
  • Ne akard elvenni a vér szerinti szülője szerepét, ne várd el, hogy apának/anyának tekintsen! Ideális esetben az elvált szülők is képesek kulturáltan, konstruktívan együttműködni a gyerekek érdekében, ha erre nincs lehetőség, akkor se minősítsd a gyereknek a másik szülőjét, akinek a “helyébe léptél”.
  • Ha a társadnak van konfliktusa a volt házastársával, igyekezz kívül maradni, ne akarj belefolyni addig, amíg nem veszélyezteti az új családot, amiről szó van, vagy ameddig nem kér segítséget a házastársad. Ha indulatosak egymással, észérvekkel próbáld meg őket inkább a békés megoldások felé terelni, minthogy tovább szítsd a tüzet. Mindenkinek az az érdeke, hogy együttműködés jöjjön létre, nem az, hogy még külső hadakozás is folyjon.
  • Ne várjátok el a gyerekektől, hogy szeressék egymást, hagyjátok, hogy a maguk ritmusában közeledjenek egymáshoz. Ha megoldható, legyen külön kuckója mindegyiknek, ahova visszavonulhat. Ne akarjátok mesterségesen közelíteni őket azzal, hogy egy szobában kell élniük csak azért, mert a szülők úgy érzik, hogy ettől majd közelebb kerülnek egymáshoz. A családi programok, jó hangulatú társasjátékozások összehozhatják őket. Az egyetlen, amit mindenképp el kell várnotok tőlük, hogy tisztességesen viselkedjenek egymással, ne bántsák egymást szavakkal sem.
  • Durván leegyszerűsítve, fogadd el azt, hogy a párod gyerekei nem szerelmesek beléd, a helyzetet – veled ellentétben – nem ők választották. Úgy bánj a párod gyerekeivel, ahogyan tőle is elvárod/elvárnád. Akkor rendeződhet családdá ez a csoportosulás a legkönnyebben, ha a patchwork család felnőttjei kellően empatikusak és következetesek tudnak lenni.
  • Egy ilyen új helyzetben is rendkívül fontos, hogy időnként legyenek gyerekmentes időszakok, amikor csak egymással tudtok foglalkozni a pároddal. Nem apaként, anyaként, hanem nőként és férfiként. Nemcsak a hálószobai megélésekre gondolok, hanem az intim beszélgetésekre, a kettesben töltött, minőségi szabadidőre.

Kép innét

 

Pin It on Pinterest

Share This