fbpx
Kreatív konfliktusmegoldás
A
Konfliktusaink oka, hogy nem tanultuk meg: mindenkinek egyéni a nézőpontja, meg kell hallgatnunk egymást a problémák hatékony megoldásához. Íme, egy…
Pünkösti Nóra

Szerző: Pünkösti Nóra

A szeretetteljes párkapcsolatok
elkötelezett híve.
Párkapcsolati, házassági tanácsadó,
tréner

Sokszor azért mérgesednek el a vitáink, és veszünk össze, mert nem vagyunk hajlandóak nyitottan fogadni a társunk nézőpontját, hanem csak hajtogatjuk a sajátunkat. Ennek sok oka van, leginkább az, hogy senki nem tanít arra a normál iskolai közegben (és sajnos otthon is kevesen foglalkoznak gyereknevelés keretében vele), hogy hogyan kellene egymás nézőpontjára kíváncsinak maradni. Ha nem járunk mondjuk gimiben olyan fakultációra, ahol megvitatnak dolgokat, vagy olyan főiskolai, egyetemi szakra, ahol valamilyen tárgy keretében kiscsoportos vitázásra nem nyilik lehetőségünk, jó eséllyel soha nem tanuljuk meg, hogyan lehet konszenzusra jutni a másikkal. Nézzünk hétköznapi példákat, mi történik, ha gyerekként konfliktusba kerülünk? Mondjuk Pistike elveszi a lábbalhajtós motort, mire mi afféle éppen szocializálódó lényként villámgyorsan lelökjük és visszaszerezzük a járgányt. Pistike sírva rohan az óvónőhöz, aki nagy valószínűséggel kihirdeti a győztest, vagy úgy dönt, mindketten hoppon maradunk, mert “ez csúnya viselkedés volt”. Kicsi a valószínűsége annak, hogy azt mondja, hogy gyerekek, beszéljétek meg egymással, gyertek, segítek, és moderálja a megvitatást, mintegy megtanítva arra, hogy nem vagyunk ősemberek, nem erővel kellene az akaratunkat érvényesítenünk. Otthon a testvérvitákat anyánk nagyjából ugyanezen a módon segít rendezni, vagy közli, hogy mindkettőnket megbüntet, vagy azt, hogy intézzük el egymás között. Jó eséllyel az utóbbi úgy fest majd, hogy egyikünk megveri a másikat, amiért természetesen vagy a verekedő, vagy mindketten kiérdemlünk némi büntetést. Kevés szülő van, aki veszi a fáradtságot, odaül velünk és segít, hogy megtanuljuk, hogyan kell érvelni, hogyan kell meghallgatni a másikat. Később kamaszként sem mondják azt a szülők, ha valamit el akarunk érni, hogy oké, mondj három elfogadható érvet, vitassuk meg a dolgokat, miért akarod másképp, mint ahogyan én elképzelem. Általában az az elgondolás, hogy én jobban tudom, hiszen én vagyok a felnőtt, úgyhogy nem csinálhatod, nem mehetsz, nem lehet és kész. Sokan a munkahelyükön, team-munkában kezdenek először ráérezni arra, hogyan érdemes együttműködni másokkal. Sajnos a párkapcsolatban is sokan gondolják úgy, hogy kvázi le kell győzniük a másikat, ha vita van, akkor hajtogatják a saját elképzelésüket, mert valamiért az él az emberek fejében, hogy amennyiben meghallgatom a másikat, az egyúttal azt is jelenti, hogy egyetértek vele. De nem, nem jelenti azt! Ellenben nagyon sok veszekedés megelőzhető vele, valamint sokkal jobb, mindkettőnk számára elfogadható megállapodásra juthatunk, ha hajlandóak vagyunk a másik véleményét, nézőpontját meghallgatni. A veszekedéssé fajuló párkapcsolati viták talán ezzel a képpel szemléltethetőek a legjobban:
Vita

Forrás: Facebook

A két fél áll egymással szemben, és mindenki hajtogatja, ő mit lát. Ahelyett, hogy meghallgatnám, a társam szerint miért 6-os az a 9-es, ő pedig azt, hogy miért 9-es az a 6-os. Miért jó egyébként meghallgatni a másikat azon felül persze, hogy így kevésbé valószínű, hogy összeveszünk?
  • Nem kizárt, hogy behoz egy olyan nézőpontot, aminek legalább egy része elfogadható számomra is. Ha meg sem hallgatom, akkor biztosan nem.
  • Ha meghallgatom a másikat, ő is nyitottabb lesz arra, hogy érdeklődjön az én nézőpontom iránt!
  • Sokkal valószínűbb, hogy tudunk egy olyan megoldást találni, ami win-win helyzetet teremt, azaz egyikünk sem érzi majd úgy, hogy veszített, mert olyan, mindkettőnk számra elfogadható köztes megoldást találhatunk.
  • Sokkal jobban megismerhetjük egymást, ha hagyjuk kibontakozni a másikat, ha kíváncsian hallgatjuk, hogyan látja a másik a világot, milyen megoldásokat tud találni egy-egy problémára.
  • Néha nem árt elengedni azt, hogy csak a mi tapasztalataink, mi nézőpontunk lehet helyes, hiszen mint látható, egy szám is lehet 6-os is, meg 9-es is, csak nem mindegy, melyik irányból nézzük.
Egy nagyobb vita során érdemes kreatív megoldásokat találni arra, hogy a probléma megvitatása ne csapjon át veszekedésbe. Edward de Bono, kreatív szakember, nemzetközi szaktekintély hat kalap módszere például sokat segíthet abban, hogy közösen vizsgáljuk meg a nézőpontjainkat és játékosan találjunk rá a megoldásra. Fogjuk fel a problémát úgy, mint valami kreatív ötletbörzét! Vegyünk példaként egy nyaralást. Egyikünk vízparton napozással, lustálkodással szereti tölteni az idejét, a másik pedig városnézéssel, netán túrázással. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni? Nézzük, miként tud ebben segíteni a hat kalap módszer? Bono úgy használja a hat kalapot, hogy azok, attól függően milyen színű kalapot veszünk fel, egy-egy nézőpontot képviselnek. A fehér kalap jelképezi az objektív dolgokat. Tényeket, számokat, adatokat – mondjuk van olyan ötletünk több is, hogyan lehetne mindkettőnk elképzeléseinek megfelelő nyaralási helyszínt találni, ahol ki-ki csinálhatja néha külön is azt, amit ő kedvel, esetleg együtt felváltva hol az egyikünknek fontos, hol a másikunk által kedvelt elfoglaltsággal tölhetünk időt. “Fehér kalapban” megvitathatjuk, hogy egyik vagy másik elgondolás racionálisan mit takar. Mennyi utazási idővel, benzin-, szállás- és egyéb költséggel jár. A piros kalap az érzelmi megközelítés. Azaz megvitatjuk, hogy az egyes dolgok kapcsán ki mit érez, miért rajong az egyik elgondolásért, miért érzi úgy, hogy nem lenne jó a másik. A fekete kalap a kritikus szemlélet jelképe. “Fekete kalapban” tudjuk megfogalmazni az ellenvetéseinket, a hátrányokat. Ügyeljünk arra, hogy ne a társunkról fogalmazzunk meg kritikát, mert akkor veszekedésbe csap át az ötletelés! A sárga kalap a lelkesedés nézőpontját képviseli. Az előnyökre, a lehetőségekre, a klassz dolgokra koncentráljunk az egyes helyszínek kapcsán, mi szól mellettük? Mindenben lehet előnyös, jó dolgokat találni, kérdés, hogy melyik helyszínhez tudunk többet hozzáfűzni. A zöld kalap a kreativitás kalapja. Ereszd el a hétköznapi keretekben gondolkodást, jussanak eszedbe őrültnek, egyedinek és földtől elrugaszkodottnak tűnő ötletek is. Miért ne? Ez itt még csak egy gondolatkísérlet, de hátha valami klassz dolgot találunk ki, amitől ez a nyaralás más lesz, mint a többi! Az utolsó, a kék kalap az esszenciája és egyúttal persze a kontrollja is a többi nézőpontnak. Ezt a kalapot “viselve” tudjuk összegezni a többi nézőpont kapcsán kialakult véleményünket, ötletünket. Jó játék így nézni a dolgokat, megvitatható így például az, hogy melyik sulit válasszuk a gyereknek, hova költözzünk, megvalósítsunk-e egy vállalkozási ötletet, és még számos olyan probléma, ahol közös nevezőre, megállapodásra kell jutnunk ahelyett, hogy harcolnánk, vagy hajtogatná mindenki a magáét. Gyakorlott vitázók felváltva viselhetnek más-más színű kalapokat, de ha gyakran kerültök konfliktusba, kezdésnek sokkal jobb lesz, ha azonos nézőpontból, egyforma kalapban ötleteltek. Ezzel a módszerrel könnyű ráérezni arra, hogy mindannyian mások vagyunk, színes, egyedi ötleteink vannak, és ketten sokkal jobb megoldásokat találunk, ha hajlandóak vagyunk elengeni a gondolatot, hogy meg kell, le kell győznünk a másikat, mert akkor érezhetjük csak jól magunkat a bőrünkben, ha “nyerünk”. Nem nyerünk. Egyetlen párkapcsolati vitában sem lehet győztes, ha mégis van, akkor nagy a baj, mert a párkapcsolat minden ilyen esetben veszít. Edward be Bono ötletéről itt olvastam: Szlafkai Éva: Élj kreatívan! Önmegalósítás és problémamegoldás a mindennapokban, 2020, Budapest, HVG Könyve

Pin It on Pinterest