fbpx
Konfliktusmegoldási módok egy túsztárgyaló tapasztalatai alapján
A
Fantasztikus dolgokat tudunk tanulni egy túsztárgyalótól, melyeket a hétköznapok során és a párkapcsolatunkban egyaránt kamatoztatni tudunk.
Pünkösti Nóra

Szerző: Pünkösti Nóra

A szeretetteljes párkapcsolatok
elkötelezett híve.
Párkapcsolati, házassági tanácsadó,
tréner

Érdeklődve kezdtem olvasni George Kohlrieser Túszok a tárgyalóasztalnál című könyvét. Mondhatom, hogy rengeteg szakirodalom elolvasása után is messze az elmúlt időszak egyik legjobb, leghasznosabb könyve volt számomra. Rávilágított arra, hogy nem csak egy bankrablás során válhatunk túszokká, sőt, arra van a legkevesebb esélyünk a valószínűségszámítás szerint. Azonban nagy esélyünk van “tússzá”, azaz tehetetlenné válni a mindennapok során a munkahelyünkön, a párkapcsolatunkban. Biztos, hogy mindannyian tapasztaltunk már ilyet. Kohlrieser kiemelkedő fontosságúnak tartja a “válságkommunikációban”,  hogy “túszhelyzetben” próbáljunk köteléket teremteni, és próbáljuk fenntartani azt a “tárgyalás” során. Ehhez a legfontosabb, ha arra próbálunk rájönni, mi mozgatja a másikat, aki tehetetlen helyzetbe sodort minket. Ha meg tudjuk érteni a mozgatórugóját, a célját, akkor együttérzően tudunk “tárgyalni”. Empatikusak csak akkor maradhatunk, ha nem kezeljük tárgyként a másik embert, hanem elfogadjuk az érzéseit, törekvéseit és megpróbálunk konszenzusra jutni vele. Egy mondatban összefoglalva a szerzőtől: “Két ember akkor tudja jól kezelni a nézeteltéréseit, ha az értelmet és érzelmet valamilyen egyensúlyba hozza, és pozitív erőként irányítja és használja.”

Mi ebből a tanulság párkapcsolati szempontból?

Hogy kicsit könnyebb helyzetben vagyunk, mint egy bankrablás túszaként, hiszen SZERETJÜK a másikat, (érzelmi) kötelékben vagyunk vele, ne akarjunk hát harcolni, törekedjünk megértésre. A konfliktusban egyaránt kihangsúlyozhatjuk a különbségeinket és azokat a területeket, melyeken egyetértés van közöttünk, de érdemes az utóbbira törekedni. A legfontosabb a tiszta, őszinte kommunikáció, ami a konfliktusban beinduló “hüllőagy” (Üss vagy fuss!) gyanakvó, önvédő reakcióit le tudja építeni. A másik megértésére törekvés, a szívből zajló kommunikáció meg tudja változtatni a másik ember tudatállapotát, hozzáállását. Nagyon fontos az őszinteség és a megbízhatóság egy konfliktus megbeszélése során – összegzi a szerző. Ebből megint csak arra a következtetésre kell jutnunk, hogy amennyiben a párkapcsolatunk mindennapjai során egyébként a társunk bízhat bennünk, jó alapunk van arra, hogy egy nézeteltérést építő módon tudjunk lezárni. Semmiképp nem érdemes a rövid távon hatékony kényszert alkalmazni (sarokba szorítani, megzsarolni pl., nyilván nem testi kényszerről beszélünk jó esetben) a meggyőzés helyett. Az erőszak akár a kötelék megszakadásához is vezethet, amíg a meggyőzéssel létrejött együttműködés, amely mindkét fél szempontjait figyelembe veszi, hatékony. Fontos a viták során szem előtt tartani, hogy minden ember alapvető pszichológiai szükséglete az elfogadottság, értékesség és megbecsültség érzése. Carl Rogers a legmélyebb kötelék alapjának a “feltétel nélküli pozitív viszonyulást tartja”. Ezt kell megtanulnunk ahhoz, hogy igazán sikeresen tudjuk kezelni a nézeteltéréseinket úgy a párkapcsolatunkban, mint a munkahelyünkön, vagy bárhol a mindennapjaink során. Azaz el kell fogadnunk, hogy joga van a másiknak ahhoz, hogy a véleménye eltérjen az miénktől, tudnunk kell meghallgatni, valamint figyelembe venni az ő érdekeit és törekvéseit is a megoldás keresése közben. Lehet úgyis nemet mondani valamire, hogy közben megőrizzük a köteléket, és magát az embert nem utasítjuk el, így nem válunk tússzá, tehetetlenné, mint abban az esetben, ha csak a béke kedvéért igent mondunk olyan dologra, amit szívünk szerint egyébként elutasítanánk. A könyv rendkívül olvasmányos, gördülékeny, példákkal teli, elolvasásra érdemes!  

Pin It on Pinterest

Share This