fbpx
Értsük meg egymást!
A
Egy kis ízeltő az előző előadáson előkerült példákból, illetve néhány ötlet arra, hogyan is lehetne békeidőben megelőzni a felesleges veszekedéseket.
Pünkösti Nóra

Szerző: Pünkösti Nóra

A szeretetteljes párkapcsolatok
elkötelezett híve.
Párkapcsolati, házassági tanácsadó,
tréner

Előző előadásomon a párkapcsolati konfliktusok megoldása volt terítéken, elsősorban pedig a romboló veszekedések megelőzése volt a téma. Gyorsan áttekintettük, alapvetően mi a legnagyobb gond a kommunikációval: csak 7% az, ami a szavaink alapján értelmezhető egy-egy üzenet kapcsán a másiknak, míg 93% a tudatosan sokkal kevésbé szabályozható, nem szóban átadásra kerülő információ, amit például a testbeszédünkkel, hanglejtésünkkel, hangerőnkkel teszünk hozzá az elhangzottakhoz. Nagyon nem mindegy, hogy a “Végre hazajöttél!” hogyan hangzik el az előszobában, hiszen ha emelt hangon, csípőre vágott kézzel mondjuk a párunk érkezésekor, akkor joggal gondolhatja, hogy nem éppen az örömünket próbáljuk kifejezni a hazaérkezése miatt. Meséltem arról is, hogy egy-egy mondatnak hányféle olvasata lehet, hogy egy komplett információ kupacot adunk át egy párszavas mondatban is, hiszen egy ebéd után elhangzó “Maszatos a szád” kijelentés ténymegállapításként tartalmazhatja, amit tárgyszerűen jelent a mondat (hogy ételmaradék van a másik száján), ugyanakkor a közlő félről is tartalmazhat információt (zavarja, hogy a másik száján étel maradt), valamint a kapcsolatra vonatkozóan is ad támpontokat (pl. zavar, ha nem használsz szalvétát vagy zavarna, ha kínos helyzetbe keverednél amiatt, hogy a szádon maradt az étel, ugyanakkor azt is meg lehet állapítani, hogy gondoskodó vagyok, netán úgy viselkedem a párommal, mintha óvodás lenne), illetve az üzenet tartalmaz egy felhívást, felszólítást is (töröld meg a szád). Szándékomtól függetlenül egészen más csenghet le a páromban az üzenet kapcsán, attól függően, hogy neki “hogyan áll rá a füle” erre az üzenetre… Megköszönheti, hogy szóltam, ha úgy véli, hogy nem akarnám, hogy kínos szituációba keveredjen másokkal, mert ételmaradékok vannak a száján, ugyanakkor lehet, hogy kikéri magának, hogy már nem óvodás, ha esetleg erre érzékenyebb, netán agyára megyek már, mert mindig valamiért figyelmeztetem, mint egy kisgyereket… Az üzenet befogadója is felelős azért, hogy mi megy át abból, amit a másik mondott neki! Abból következően, hogy nehéz az üzenetet mindig megfelelően értelmezni, nagyon fontos, hogy a veszekedés megelőzése végett inkább szokjunk rá arra, hogy visszakérdezünk, jól értettük-e, mit szeretett volna mondani, elérni a társunk, sőt, milyen érzések kavarognak benne, valamint meg kell tanulnunk a legjobbat feltételezni róla, hiszen nyilván szeret és alapvetően nem akar rosszat. Nagyon fontos, hogy az ilyen félreértelmezhető beszélgetések során megőrizzük az udvariasságot, a kedvességet egymás iránt, akkor kevésbé fogunk méltatlan veszekedéseket folytatni egymással. A visszakérdezés történhet olyan formában is, hogy megismétlem, amit mondott, de a saját szavaimmal, nem papagájként visszamondva a szavait (abból is lehet vita, ha folyton ismételgetem, amit hallottam, hiszen egy idő után rendkívül bosszantó, olyan, mintha gúnyolódnék), illetve, hogy az érzelmeire inkább kérdezzünk rá, ahelyett, hogy kijelentjük: dühös vagy/aggódsz pl., mert szintén szóváltásba keveredhetünk, ha rossz a benyomásunk arról, mit is érez a másik, mert olyan, mintha minősítenénk. Nézzünk egy példát: Verzió 1.: A férj hazaérkezik. A feleség megölelve üdvözli, majd így szól: – Sáros a cipőd. – Tudok róla, nem vagyok óvodás, és ne parázz, le fogom venni, nem is értem, miért feltételezed, hogy végigjárom benne az egész lakást! Ebből egy iszonyatos vita kerekedhet, ha a feleség elkezd védekezni, hogy nem is úgy gondolta, és jön majd a “te mindig” vagy a “te soha” és kezdődhet a hajcihő! Verzió 2.: – Sáros a cipőd! – Drágám, jól érzem, hogy aggódsz miatta, hogy bejárom vele az egész lakást? – kérdi nevetve a férj. Valószínűleg egy ilyen párbeszéd végén mindketten elkezdenek nevetni, és nem lesz elszúrva az estéjük valami méltatlan cirkusszal, ami során már rég nem a sáros cipő lesz a beszélgetés témája, hanem egymás jellemhibái, valamint még jó néhány előző konfliktus. Persze, ez csak egy kis ízelítő volt az előadás témáiból, másfél órában ennél sokkal több mindenről szó esett, arról is, hogy mi mozgat minket a veszekedéseink során, hogyan viselkedünk, mi az, ami igazán káros, és egyáltalán mi van érzelmileg a veszekedéseink hátterében, valamint hogyan is kéne jól megfogalmaznunk, mit szeretnénk elérni a társunknál, amikor a viselkedése bántó, hogy ne kritizáljuk, megvetően viselkedjünk vele, ami védekezést vagy támadást vált ki belőle… A következő alkalommal az eltávolodás okait járom körül. Az előző előadásokhoz hasonlóan, ezen is igyekszem szórakoztató, életszagú példákkal alátámasztani a dolgokat, valamint kézzelfogható, praktikus, könnyen alkalmazható tanácsokat adni arra, hogyan maradjunk közel egymáshoz, illetve hogyan találjunk vissza, ha kezd lazulni a kötelék. Gyertek el a pároddal, Ti is remekül fogjátok érezni magatokat, végső soron pedig tudatosan elkerülhetitek a párkapcsolati buktatókat: valóban tartósan biztonságos, stabil és szeretetteli kapcsolódás lehet a “jutalmatok”. Várlak Benneteket szeretettel 2020. február 12-én 18:30-20:00 között a Lurdy Házban (Budapest, IX. Könyves Kálmán krt. 12-14.). Most egy hétig még kedvezményes jegyeket is tudtok venni a gombra klikkelve:

Pin It on Pinterest

Share This