fbpx
Értelmező szótár a páromhoz
A
Engedd meg, hogy megtanítsalak arra az érdekes és nagyon egyszerű módszerre, amivel könnyedén megelőzheted, hogy egy kritikus megjegyzés után elszabaduljon…
Pünkösti Nóra

Szerző: Pünkösti Nóra

A szeretetteljes párkapcsolatok
elkötelezett híve.
Párkapcsolati, házassági tanácsadó,
tréner

A közösségi oldalakon számtalan vicc fut arról, – főként a nők rovására – hogy a férfiak és nők nem értik meg egymást. Komolytalan indításként egy ilyen: “Ne akard megérteni a nőket, ők megértik egymást, és kellőképpen utálják is.”
Ha kicsit odafigyelünk, igazi Sherlock Holmes, vagy Miss Marple válhat belőlünk, megérthetjük azt is, amit ki sem mondott a párunk.

Engedd meg, hogy megtanítsalak arra az érdekes és nagyon egyszerű módszerre, amivel könnyedén megelőzheted, hogy egy kritikus megjegyzés után elszabaduljon otthon a pokol!

Hányszor van olyan, hogy a párod mérgesen a fejedhez vágja az aktuális vétked, vagy amit éppen nem tettél meg? Ezekből az apró “beszólásokból” gyakran parázs viták tudnak keletkezni. A heves szóváltások folyamán mindenki sebeket oszt és kap. Nehéz sértettség és harag nélkül kijönni a helyzetből.

Mindenekelőtt határozd el magadban, hogy nem fogsz ugrani rá, ha a párod kritizál. Akkor sem, ha a “Te mindig…” vagy a “Te soha…” fordulattal vezeti be! Gondolj arra, hogy mi bújhat meg a mondatok között, milyen hiányt fogalmaz meg valójában!

A viták nagy része nem a felszínen látszó dolgokról szól, nem a “te soha nem rakod be a szennyesbe a zoknid” a téma, hanem a mögötte lévő érzés. Ha megérted a valódi üzenetet, akkor valószínűleg nem kapod fel a vizet. Ha az új értelmező szótárad szerint meg tudod fogalmazni, hogy mit érezhet a másik, akkor meg tudjátok oldani a problémát, és béke lesz!

A legdurvább mondatok mögött is legtöbbször egészen hétköznapi igényt találhatunk!

Nézzük meg hogyan is nyilvánulnak ezek a dolgok a mindennapok során:

Jancsi fáradtan hazaesik a munkából, a felesége duzzogva fészbukozik. Amikor megkérdezi, mi baja, felcsattan:
– Julit wellness hétvégére viszi Béla. Mi bezzeg minden hétvégén itthon ülünk, ha éppen nem dolgozol akkor is. Állítólag azért nem vagy itthon soha, mert a pénzt hajtod!
Mit gondolsz, hogy reagál erre Jancsi? Igen, az esetek 90%-ban felcsattan, és kikéri magának, hogy hulla fáradtan erre kell hazaesnie…
Tévesen arra következtethet, hogy az asszonynak semmi sem elég jó, Nem szereti őt, és a keresetét is kevésnek találja.
Azonban Jancsi – ha van értelmező szótára a párjához – észreveszi, hogy a történet mögöttes tartalma az, hogy a felesége kevesli az együtt töltött minőségi időt. (A “minőségi idő” fogalmát Gary Chapman amerikai pszichológus hozta be a köztudatba, olyan időtöltést ért alatta, amit valóban egymásra figyeléssel töltenek az emberek.) Képzeljük el, mi történne, ha Jancsi – ahelyett, hogy visszavágna sértődötten, – odamenne a feleségéhez, megölelné, és azt mondaná:
– Sajnálom, én is úgy érzem, hogy kevés időt töltünk együtt, igazad van, ezen tényleg változtatnunk kell! Mihez lenne kedved a hétvégén, mit csináljunk?
Ugye érezzük, hogy egy ilyen válaszra nem lehet további zsörtölődéssel válaszolni?

De nézzük akkor a fent emlegetett, sokak által ismert zokni problémát! : Ez megfeleltethető a “soha nem mosogatsz el”, “ki nem vinnéd a szemetet” stb. szemrehányásoknak.

Péter hazaesik a munkából, még le sem vette a cipőjét, látja, hogy legjobb lenne, ha visszafordulna, mert Szilvi csak kisziszeg egy sziá-t a fogai között. Egyébként átnéz rajta, sértetten elvonul.
– Mi a gondod, drágám? – kérdezi tőle.
– Elegem van abból, hogy képtelen vagy a piszkos zoknid a szennyesbe rakni! Torkig vagyok vele, hogy olyan, mintha lenne még egy ovis a háznál. Ha tévéztél, a kanapén, ha zuhanyzásnál vetted le, a fürdő közepén van ledobva! Nem elég nekem, hogy a két gyerek cuccait szedegessem? Amúgy hogyan fogom őket megtanítani erre, ha még a felnőtt apjuk sem képes rá?
Mire gondolna a legtöbb férfi egy ilyen helyzetben?
Szerintem valami ilyesmire: “Az asszony egy hárpia, aki minden apróságon hisztizik! Miért olyan rettenetes horderejű probléma az, hogy a zoknimat nem teszem el, nem arról van szó, hogy disznóólat csinálnék az egész házban. Az meg aztán végképp vérlázító elképzelés, hogy a gyerekeimnek rossz példát mutatnék, csak mert a hülye zoknijaimat nem rakom el. Ez csak vihar a biliben!”
De jobban teszi, ha mögé lát a dolgoknak. Ahelyett, hogy azzal fokozná a feszültséget, hogy megosztja a meglátásait, esetleg így válaszolhat:
– Jaj szívem, sajnálom, hogy képtelen vagyok ezen a szokásomon változtatni! Rájöttem, hogy úgy érzed, mintha semmibe venném a kérésed, pedig csak figyelmetlen vagyok! Ha ennyire elkeserít, jobban fogok rá figyelni! Mit szólnál, ha kihirdetnénk, hogy a gyerekek heti váltásban láthatják el a szennyesfőnöki teendőket, a főnök ellenőrzi, hogy senki se hagyja elöl a piszkos ruháit? Nekik jó játék lesz, én meg végre rászokom, hogy eltegyem!

Szerinted az új értelmezési szótár alapján működő Péter házassága jobban működik, mint azé, aki az első gondolatait osztja meg?

Tudom, hogy elsőre olyan “művin” hangzik, pont ezért találtam ki másodjára ilyen vicces választ. A humor és a kreatív problémamegoldó válasz mindig oldja a fennálló feszültséget, lazításra ad lehetőséget. Aki egy ilyen “perpatvarosnak ígérkező szitut” megold, az utána sokkal jobban érzi magát! Tudod miért? Mert nem aláment a másiknak, és még csak nem is valami méltatlan szóváltásban “győzte le”! Beírhatott magának egy képzeletbeli piros pontot, hogy ilyen klasszul megoldotta a helyzetet. A házimunka elfelejtésével, abban való részvétel hiányával foglalkozó felcsattanások mindig azt jelzik, hogy kihasználva érzi magát a társunk. Ha megbeszélt feladat elmaradásáról van szó, akkor meg úgy érzi, hogy semmibe vesszük a megállapodásunkat. A mögöttes érzelmek, a fő kérdések mindig ugyanazok: szeret-e még a társam, számítok-e neki, számíthatok-e rá?

Nézzünk egy fordított szituációt is, nehogy úgy tűnjön, mindig a férfiak mulasztanak, és a nők kritizálnak.

István este fáradtan hazaér, a felesége már az ablakból látja, hogy jön. Tudja, hogy a férfinak nehéz napja volt. Kiszalad, megölelgeti üdvözlésként, mert tudja, hogy ez fordítva neki is jólesne. Bemennek a házba, Panka leteszi elé a szendvicsnek valókat az asztalra, és odaül Pistihez beszélgetni. A férj láthatóan sértődött. Megkérdezi, mi bántja.
– Anyám mindig meleg étellel várta apámat, és együtt ettek. Régen te is főztél hétköznap is!
Ha Panka nem figyelne, biztosan a plafonon lenne már, hiszen nem elég, hogy István nem tartja elég jó feleségnek, ráadásul az anyósával állítja szembe, mi ez, ha nem maga a vörös posztó? Egy órával előbb jött csak haza ő is, munka után még vásárolni volt, a gyerekért ment az edzésre.
De ha vesz néhány mély levegőt, és végiggondolja a hallottakat, kikövetkeztetheti, hogy ez egy rettentő rosszul megfogalmazott igény: István arra vágyik, hogy érezze a szeretetét, az összetartozást (meleg étel, közös vacsora), ahogy gyerekkorában a szülei között látta. Ha a felesége rálát a mögöttes igényre, akkor valami ilyesmi választ adhat:
– Pisti, értem, hogy szeretnéd, ha minden nap meleg étellel várnálak, de képtelen vagyok erre, hiszen már én is dolgozom. Amíg itthon voltam a gyerekkel, megoldható volt. A szerda könnyebb nap, mert akkor nem jár a gyerek edzésre, meg a péntek is. Pénteken az irodában is korábban végzek. Mit szólnál hozzá, ha ezeket a napokat kineveznénk közös vacsi napnak, és te is igyekeznél korábban hazaérni, én pedig meleg étellel várnálak?
Ugye, mennyire más kimenetele van ennek is, mintha beleálltak volna az “anyázásba”?  Például: “Miért hasonlítasz engem anyádhoz?, vagy “Nem vagyok az anyád, dolgozó nő vagyok.”, eseteg “Nem háztartásbeli vagyok, mint az anyád volt annak idején!”.

Nagyon szeretném, ha kipróbálnád ezt az “gondolatolvasást”, biztos lehetsz benne, hogy a várt siker nem marad el!

Pin It on Pinterest

Share This