fbpx
Az elköteleződésről
A
Mi a jelentősége az elköteleződésnek, egyáltalán milyen fokozatai vannak? Miért fontos "az a papír", hogyan teszi jobbá a kapcsolatot?
Pünkösti Nóra

Szerző: Pünkösti Nóra

A szeretetteljes párkapcsolatok
elkötelezett híve.
Párkapcsolati, házassági tanácsadó,
tréner

Ha egyetlen tanácsot adhatnék párkapcsolati ügyben útravalóként, azt mondanám, hogy három éven belül ne akarj elköteleződni. Mert az első másfél-két év még a hormonok játéka, az illúziók világa. Ekkor még nem látjuk egymást reálisan, ez az időszak az ismerkedés, a mámor, a nagy beszélgetések, és nem az elköteleződés időszaka.

A szerelem elmúltával leszünk képesek egy kisebb kiábrándulás után a realitás talaján újraépíteni a kapcsolatot, ha a legfontosabb dolgokban hasonlóak az elképzeléseink (pl. értékrend, szellemiség, családról alkotott jövőkép, hitvilág). Érdemes legalább egy évet rászánni arra, hogy összecsiszolódjunk, hogy meggyőződjünk arról, hogy mennyire összeegyeztethetőek a közös életről alkotott nézeteink, tudjuk és akarjuk-e a felmerülő nézetkülönbségeket mindkettőnk számára elfogadható módon megoldani.

Az elköteleződésnek vannak fokozatai, kezdve azzal, hogy “járunk” (ez leginkább tinédzserek között kerül kimondásra, de mégis egyfajta kizárólagosságra törekvés van mögötte), netán – ahogy manapság szokás – mindenkivel tudatjuk a Facebookon, hogy kapcsolatban vagyunk, vagy lakáskulcsot adunk egymásnak, később összeköltözünk, bejegyzett vagy hivatalosan nem nyilvántartott élettársi kapcsolatot létesítünk. Az elköteleződés legmagasabb foka, ha összeházasodunk. Tudom, sokan hangoztatják manapság, hogy a “papír nem fontos”. Szerintem az, házasságpárti vagyok. Meg is indoklom, miért.

De inkább azzal kezdeném, hogy milyen esetben. Abban az esetben, ha nemcsak egy jogi aktus, amit valamilyen hivatalos vagy családi nyomásra, a banki hitel, vagy a szüleink követelőzése miatt vállalunk, hanem valódi elköteleződés van mögötte. Amikor nemcsak az van benne, hogy jóban, hanem valóban az is, hogy rosszban is, valamint amikor komolyan gondoljuk nemcsak azt, hogy “veled”, hanem azt is, hogy “mással nem”.

 

Miért fontos ez?

 

Mert van az az időpont – elképzelésem szerint nagyjából 3-4 év után – amikor dönteni kell, hogy vele, vagy nélküle. Ha nem vagyok képes teljes odaadással, valódi elköteleződéssel és büszkeséggel felvállalni a társam, ha nem tudom mindezt a családtagjaink, barátaink előtt kimondani, és örömmel aláírni, akkor nem is fogok mindent beletenni a kapcsolatba, továbbmegyek, a társam sem!

Kétségtelenül sokkal nehezebb elválni, ha még a jogi hercehurcán is át kell esni, mintha csak a bőröndjeimet kellene összerámolni, mielőtt búcsút intek, ugyanakkor ha ez lebeg a szemem előtt, amikor nem vállalom a “lepapírozást”, akkor az együttélésre mondott igen – valljuk be -, nem egy igazi igen a társunkra! Olyan, mintha az egyik kezem még mindig a kijárati ajtó kilincsén lenne.

Nézzünk egy másik példát az életből: melyik munkahelyen lennél odaadóbb, inspiráltabb, kreatívabb? Ahol határozott időre alkalmaznak, ami közös megegyezéssel, kölcsönös megelégedettség esetén esetleg meghosszabbítható, vagy inkább ott, ahol határozatlan időtartamra vesznek fel? Az előbbiben érezhetően benne van az a bizalmatlanság, hogy nem vagyunk biztosak benne, hogy elég jó vagy, talán jöhet még valaki, aki jobb nálad. A második esetben viszont azt érezhetjük, hogy a cég vezetője bizalmat szavazott, letette a voksát mellettünk, ami azt sugallja, hogy “én voltam a legjobb”, és nyilván támogató munkahelyi légkör esetén szeretném, ha ez a bizalom fennmaradna, nem veszíteném el.

 

Ugyanígy működik ez a párkapcsolatban is.

 

Mindegy, hogy mennyire igyekszünk a másik kedvében járni, ha a két alapvető dolog: a bizalom és az elköteleződés, azaz a sikeres párkapcsolat alapjai nincsenek meg, nem lesz a kapcsolat sem örömteli, sem kiegyensúlyozott, mert állandóan jelen lesz a kételkedés.

Ezt a statisztikai adatok is alátámasztják: az élettársi kapcsolatok négyszer olyan bomlékonyak, mint a házasságok.

Ha komolyan gondolod az elköteleződést, ne habozz letenni a voksod a társad mellett, és az az igen legyen valódi, teljes szívvel vállalt igen!

Viszont ne dőlj hátra a lagzi után, mert a valódi elköteleződés még csak akkor kezdődik, feltéve, ha kiegyensúlyozott, szeretetteljes kapcsolatra vágysz! Az elköteleződés melletti döntésed minden áldott nap újra és újra meg kell erősítened azzal, hogy jelen vagy a házasságodban, nemcsak testben, de érzelmileg is elérhető vagy a társad számára.

Utálom, amikor azt mondják, hogy a párkapcsolaton “dolgozni kell”, bár kétségtelenül befektetést igényel, tettekben, érzelmekben egyaránt. Ha mégis ragaszkodunk hozzá, hogy munkaként fogjuk fel, abban biztosak lehetünk, hogy jó munka esetén kiemelkedően gyakran van prémiumosztás.

Pin It on Pinterest

Share This