fbpx
A párkapcsolati titkokról
A
Ahány ember, sőt, ahány szakember, annyiféle elképzelés van arról, hogy „mit titkoljunk el mindenképp, és mi az, amit semmiképp”. Elgondolkodásra,…
Pünkösti Nóra

Szerző: Pünkösti Nóra

A szeretetteljes párkapcsolatok
elkötelezett híve.
Párkapcsolati, házassági tanácsadó,
tréner

Ahány ember, sőt, ahány szakember, annyiféle elképzelés van arról, hogy „mit titkoljunk el mindenképp, és mi az, amit semmiképp”. Elgondolkodásra, sőt együtt gondolkodásra szeretnélek sarkallni benneteket ebben a nagyon megosztó témakörben.

Párkapcsolatban, házasságban sok közös, elsősorban intim titok van, és vannak egyéni vagy magántitkok.

Számtalan dolgot osztunk meg egymással, amit még a barátainkkal, szüleinkkel sem. Ezek megőrzésének a fontossága többségünk számára egyértelmű, hiszen a kikerülésük veszélyeztetheti a kapcsolatot.

Az egyéni titkolózás témaköre az, amiben sokkal inkább ott van az a fránya banánhéj, amin könnyen el lehet csúszni.

Nyilván nem szükséges és nem is érdemes az előző kapcsolataink, házasságunk szexualitással kapcsolatos részleteit kiadni a társunknak. Egyrészt mert felesleges, hogy ezek őt kellemetlen asszociációkra késztessék, vagy hogy magára vonatkozóan következtetéseket vonjon le, másrészt az sem lenne jó, hogy voltaképp „behozzuk” ezt az előző kapcsolatot a jelenlegi párkapcsolatunkba.

Nem is túl bizalomkeltő, hiszen hogyan higgye el a társunk, hogy a közös titkainkat meg fogjuk őrizni, ha láthatóan a titoktartás az előző kapcsolatunkra nem vonatkozik? Tedd a kezed a szívedre, mennyire tudnál bizalmas viszonyba kerülni azzal, aki részletezve kilocsogja az előző kapcsolatainak a legbensőségesebb közös pillanatait?

Ha volt előttünk hosszabb kapcsolata, arra nyilván kíváncsiak vagyunk, hogy szerinte összességében miért ért véget, hiszen ez az összefoglaló valamiféle rálátást adhat arra, hogy milyen elképzelései vannak a párkapcsolati együttműködésről, milyen értékeket, dolgokat tart fontosnak. Ezekről szerintem jó kapcsolatban szoktak a párok beszélgetni a hálószoba titkok részletezése nélkül.

Mindenképpen meglepő, ha nem tud az előző kapcsolatairól tanulságokat levonva valamiféle összegzést adni, mert azt az érzést keltheti, hogy érzelmileg nem zárta le. Abba most nem mennék bele, hogy amennyiben ezen sosem gondolkodott el, lehet érzelmileg éretlen is, mert ez már megint egy másik témakör.

Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy a tartós, kiegyensúlyozott kapcsolat alapja az, hogy megosztjuk egymással magunkat, a múltunkat, a mindennapjainkat. Beleértve a félelmeinket, vagy azokat a dolgokat is, amikre vágyunk, amiket el szeretnénk érni stb. Különben képtelenek volnánk egymáshoz kapcsolódni, egymást mélyebben megismerni – erről részletesen beszéltem egy előző, „Intimitás, a párkapcsolat kötőanyaga” című videómban, amit megtalálsz a Youtube csatornámon.

Persze vannak zárkózottabb, nehezen megnyíló emberek, akiknél lassabban alakul ki bizalom a másik iránt, ugyanakkor hosszú távon ők is hasonlóan képesek átadni és kiadni magukat a másiknak.

Nem szeretem az általánosításokat (ld. a nők a Vénuszról, valamint férfiak a Marsról jöttek), mégis egyértelműen megállapítható, hogy a kommunikációban van néhány evolúciós, illetve szocializáció miatti különbség a férfiak és nők között.
A nők sokkal könnyebben megnyílnak, mesélnek magukról, míg a férfiak problémákról, gondokról leginkább csak akkor, ha tanácsot kérnének, ugyanakkor – mivel ezt általában férfiatlannak érzik – ahhoz már vagy nagy gondnak kell lennie, hogy megosszák, vagy nagyon nyitott férfi az illető, aki már túllendült ezeken a beidegződéseken. Persze általában kisebb késleltetéssel, vagy gyakran a nő unszolására – aki rákérdez, mert látja, hogy valami nyomasztja a párját – hajlandóak ezeket is megosztani.

Nyilván nem élhetünk nyitott könyvként, elengendő időnk sem lenne arra, hogy minden gondolatunkat, minden apró eseményt megosszunk egymással. Hálistennek, mert képzeld el, milyen rettenetesen unalmassá válnánk egymás számára!
Persze a szerelem hajnalán, amikor totális szimbiózis jön létre közöttünk, teljesen egybeolvadunk, akkor egy rövid időre szinte sikerül ezt megvalósítanunk, azonban – mivel ilyen intenzitással nem lehet egymásnak élni – egy idő után elkezdünk kicsit eltávolodni egymástól, és visszanyerni a szuverenitásunkat, majd pedig megkezdődik egy dinamikus, egészséges pulzálás a távolságtartásban. Hol az egyik megy közelebb, hol a másik, hol egyszerre kezdünk kicsit távolodni, amit jó esetben visszahozunk, hol megint egészen közel kerülünk egymáshoz. Ez a teljesen egészséges lüktetése, ritmusa egy párkapcsolatnak.

Sokat elmélkedtem ezen, hogyan is lehetne valamilyen módon körülhatárolni, mi lehet romboló titok egy kapcsolatban.

Egyáltalán mi a gond a titkokkal?

Az, hogy eltávolítanak egymástól!

Gondolj bele, együtt élsz valakivel, akiben megbízol, akivel talán már a jóban-rosszban ígéretet is kimondtátok, de ha csak összebútoroztatok, akkor is elköteleződtetek egymás iránt. Valószínűleg a párod az első, akivel megosztod örömöd, bánatod, gyakorlatilag ő a legjobb barátod.
Ha van olyan dolog, amit nem mondasz, nem mondhatsz el neki, az minden bizonnyal lelkiismeretfurdalást okoz. Mi történik, ha lelkiismereti gondjaid vannak valakivel kapcsolatban? Nyilván szégyelled magad, ezért nehéz a másik szemébe nézni, és hogy ezt elkerüld, próbálod őt is kerülni. Majd – mivel nem szereted rossz embernek érezni magad –  magyarázatokat keresel még magadnak is arra vonatkozóan, miért kell titkolóznod vele szemben. A  végén pedig esetleg eljutsz oda, hogy voltaképp ő tehet róla, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet neki elmondani.

A titkok sokszor azért igazán nyomasztóak, mert tudjuk, hogy van egy határidő, amikor lejár a kimondásra rendelkezésre álló idő. Ha addig nem osztottuk meg, még súlyosabb következményekkel járna, amennyiben fény derülne rájuk. Tehát vagy megosztjuk azokat a határidőig, amíg nem válnak az idő múlásától még cikibbé, vagy soha, de soha többet nem lehet beszélni róluk. Azonban egyre nagyobb teher lesz a hozzájuk kapcsolódó félelem. Hiszen már nemcsak az nyomasztó, hogy ott van közöttünk az a titok, de még az is, hogy vajon mi történik, ha mégis napvilágra kerül. Minél több ilyen elhallgatott dolog áll a párunk és közénk, annál távolabb kerülünk egymástól.

Legtöbben titkok kapcsán az érzelmi vagy szexuális megcsalásra asszociálnak elsőként. De nemcsak ilyen titkaink lehetnek, legtöbbször banális dolgok növesztenek falakat közénk.

Modellezzük az egész folyamatot egy egészen hétköznapi példával!

Rendkívüli pénzjutalmat kaptam a munkahelyemen, de nem mondtam el a páromnak. Ezt a pénzt ahelyett, hogy betettem volna a közös kasszába, ahogyan szoktuk, odaadtam a szüleimnek, hogy kicsit megkönnyítsem az életüket.

Tegyük fel, hogy a párom egyébként neheztel a szüleimre, mert mindig megpróbálnak beleszólni a dolgainkba, valamint éppen otthon is lenne mire költeni ezt a pénzt, ezért meg akartam előzni egy összeveszést azzal, hogy nem árultam el. Hogyan válhat ez igazán romboló titokká?
Úgy, hogy valószínűleg – amennyiben egyébként harmonikus, őszinte párkapcsolatban élünk – nyomasztani fog, hogy nem mertem felvállalni egy konfliktust, ami minden bizonnyal kevesebb zűrrel járt volna, mint az, amibe így keveredek. Mert amennyiben mondjuk egy héten belül nem mondom el, akkor továbbiakban már jobb, ha hallgatok, hiszen a kirobbanó vitánk a párommal ekkor már nemcsak a jutalompénzről, hanem az eltitkolásról is szólna. Ez már komolyabb nézeteltérést feltételez, hiszen a belém vetett bizalma is megingana.

Ám mit veszek így magamra?

A továbbiakban lehet attól is rettegni, hogy az idős szülők elfelejtik, hogy a párom nem tud róla, és véletlenül megemlítik, ne adj isten megköszönik neki is a pénzt, vagy elszólják magukat valami családi eseményen, de a párom akár megláthatja hónapokkal később az adóbevallásomat is, amikor rájöhet, hogy eltitkolt bevételem volt stb.

Persze mindezen nyomasztó lelki terhek csökkentése végett akár elkezdhetem magam nyugtatgatni azzal, hogy a jutalmat én kaptam és kész, én döntök róla. Ez persze – amennyiben előzőleg nem volt ilyen megállapodásunk, valamint a párom is mindig berakta az övét a közösbe – nem korrekt, de ilyenkor nem erre szoktunk koncentrálni.

Azután elkezdhetem magamban pörgetni azt is, hogy voltaképp azért van ez az egész titkolózás, mert a párom képtelen elviselni a szüleimet, így nem mondhatom el neki, hogy segítek nekik. Pedig milyen alapvető dolog az, hogy azokon segít az ember, akik felnevelték, akiknek az életét köszönheti stb., stb.

Ugye, milyen könnyen tudnak egyre jobban eltávolítani egymástól olyan hétköznapi titkok is, amelyek szinte minden családban előfordulhatnak?

És akkor ide lehet sorolni azt a nagyobb horderejű kérdést is, hogy elmondjam-e, ha megcsaltam a másikat, vagy sem. Sőt, el kell-e mondani akkor is, ha csak érzelmek nélküli egyéjszakás kaland volt?

Hát én ezt a választ rábízom mindenkire, hogy mérlegeljen és maga döntse el!

Ami szerintem biztos, az elhallgatásból, eltitkolásból két dolog következhet:

–  Egyre nyomasztóbb lesz a titok, és egyre jobban eltávolít (mert egy idő után már nem lehet róla beszélni, illetve nagyobb zűrt okozna, ha kiderülne).

– Amikor eljutunk a magyarázatgyártáshoz, találni fogunk akár valami olyannyira kielégítő indokot is, ami felmentést ad a következő ilyen kilengésre is. Ez aztán párkapcsolati szempontból nagyjából az egyirányú jegy megváltása a szakadék felé.

Én azt gondolom, hogy nincs olyan, hogy belecsúszik az ember valamibe!

Még az sem magyarázat, hogy a férfiak evolúciós szempontból a „magjaik széthintésére rendeltettek”. Mindannyian felelősségteljes, döntésképes felnőtt emberek vagyunk. Minden egyes esetben, legyen az csak egy egyedi alkalom, vagy egy hosszabb távú kilengés, van egy bizonyos pont, ahol még tudunk mérlegelni, hogy megéri-e…

Visszatérve a romboló titkokra, arra jutottam, hogy ha valamiféle definíciót kellene alkotnom arról, mi számít romboló párkapcsolati titoknak, valahogy így írnám le a saját fogalmaim szerint:
Romboló párkapcsolati titok az, aminek az elhallgatása bennem lelkiismeret-furdalást kelt, továbbá aminek a kimondása a társamat a párkapcsolatunk megkérdőjelezéséhez vezetné, vagy aminek a kimondása helyett hazugságra kényszerülök.

Pin It on Pinterest

Share This