fbpx
A lojalitás hiánya megöli a bizalmat!
A
A bizalom legfontosabb építőköve a lojalitás. Biztosnak kell lennem abban, hogy a társam a szüleivel, barátaival, és a gyerekeinkkel szemben…
Pünkösti Nóra

Szerző: Pünkösti Nóra

A szeretetteljes párkapcsolatok
elkötelezett híve.
Párkapcsolati, házassági tanácsadó,
tréner

Sokszor találkozom olyan párokkal, akik fel nem oldott sérelmeik között bizony elsőként említik azokat a helyzeteket, amikor a társuk nem állt ki mellettük.

Sokféle történetet mesélnek arról, milyen volt, amikor cserbenhagyta őket, akitől leginkább várták volna, hogy melléjük áll.

Leggyakrabban a szülőkkel szemben okoz nehézséget, hogy kiálljunk a párunkért, hiszen úgy érezhetjük, két tűz közé kerültünk: választanunk kell szeretett szüleink és a házastársunk között. Sokan úgy gondolják, mivel a szülők az idősebbek, valamint ők nevelték fel, tartoznak nekik annyival, hogy nem fordulnak ellenük. Ez nagyon rossz stratégia, mély sebeket okozhat a társunknak, bizalmi válságot is szülhet, ami alapjaiban rengetheti meg a kapcsolatot!

Nagyon fontos, hogy a felnőttkori kapcsolódásunk élvezzen prioritást minden más, még a szüleinkkel való kapcsolatunkkal szemben is!

A szüleinket nagyon szeretjük felnőttként is, de amint létrejön egy új kapcsolódás, sőt a házassággal, a gyerekek megszületése után egy új család, abban a pillanatban a párunkkal és a gyerekeinkkel alkotunk elsődleges szövetséget, és ez soha nem kerülhet háttérbe senki mással szemben. Még a szüleinkkel való vitában sem!

Gondosan ügyelnünk kell arra, hogy szükség esetén udvariasan meghúzzuk a határainkat. Határozottan álljunk ki amellett, hogy minden családunkat érintő kérdést, beleértve a családi szokásokat, az életvitelt, a gyereknevelési kérdéseket, ketten kívánjuk megvitatni és kialakítani. Megköszönjük, ha tanácsokat adnak, de lehet, hogy arra jutunk, mi másképp képzeljük el, mint ők. Nyugodtan és higgadtan, de ellentmondást nem tűrően érdemes elfogadtatni a szülőkkel az elképzeléseinket.

Bátran kimondhatjuk, ha nem szeretnénk minden vasárnap velük ebédelni, ha elvárjuk, hogy ne essenek be hozzánk, amikor “véletlenül arra jártak”, és azt is, ha nekünk egészen mások a gyerekgondozási és gyereknevelési elképzeléseink, mint nekik. Különben szét fogunk szakadni, ha nekik is meg akarunk felelni, valamint egészen biztos, hogy egy-egy olyan nézeteltérés, amelyben nem állunk ki a társunk és a közös elveink mellett, komolyan meg fogja ingatni a házasságunkat!

Nyilván jó esetben mindezek kulturáltan megvitathatóak, és a szüleinkkel is fenn tudjuk tartani a szoros kapcsolatot annak ellenére, hogy eleinte némileg sértődöttek lesznek. Hiszen ha könnyedén vennék, hogy a gyerekük felnőtt, és saját családot alapított, amelyben a szülők a saját szabályaik szerint szeretnének élni, akkor nem kerülne sor ilyen nézeteltérésekre.

Érdemes rávezetni őket, hogy milyen érzelmi nehézséget okoz számunkra, amikor döntenünk kell, de mivel nem velük élünk már, meg kell érteniük, hogy nem tudunk két helyen is megfelelni, és elsősorban a házastársunkhoz tartozunk. Igyekezzünk domborítani az érdemeiket, nagyrabecsülésünket kifejezni azért, hogy felneveltek, hogy mellettünk állnak, és kifejezni, hogy nagyra értékeljük a tapasztalataikat, de magunk szeretnénk a továbbiakban kialakítani az életünket. Mondjuk ki, hogy szeretnénk ha ezt elfogadnák, és továbbra is életünk részei lennének. Erről a témáról egyébként írtam már előzőleg egy lány esete kapcsán, aki tanácsot kért tőlem a párjával.

Nyilván segíteni fogunk, ha a segítségünkre szorulnak, ugyanakkor felnőttként már nem tartozunk a szüleink felé elszámolással. Nagyon sok vitát és fájdalmat előzhetünk meg vele, ha mielőbb sort kerítünk ezekre a beszélgetésekre, amennyiben a szüleink a szeretet jegyében képtelenek belátni, hogy el kell engedniük.

Fontos az is, hogy a baráti körünkben is mindig a társunkkal legyünk lojálisak, például egy, a társunk kárára elkövetetett csipkelődés esetén, soha ne álljunk be a viccelődők, röhögők mellé! Bár jelentéktelen dolognak tűnik, szintén helyrehozhatatlan károkat okozhat! Amennyiben szeretnénk hosszú távon is boldog házasságban élni, érdemes végiggondolnunk, kikkel barátkozunk, ugyanis a kutatások eredményei azt a nem meglepő tényt mutatják, hogy mindenki a hozzá legközelebb álló 4-5 személy erkölcsi átlaga.

Óhatatlan, hogy hatással legyenek ránk a hozzánk közel álló, meghatározó személyek. Ha ők a társukat gúnynevekkel illetik, és alapvetésnek tartják, hogy normális tiszteletlenül, szeretetlenül viselkedni vele, akkor ez a szemlélet valamilyen módon a mi életünkbe is be fog szivárogni!

Barátkozzunk olyan emberekkel, akik kedvelik a társunkat is, valamint a saját társukkal is szeretetteljes kapcsolatban élnek. Gondolj bele, hogy vajon egy házastársi válságban a cinikus emberek, vagy a kiegyensúlyozott házasságban élők tudnának hasznosabb tanácsokat adni?

Számtalan házasság megy tönkre azon is, hogy a gyereknevelési kérdésekben a pár tagjai folyamatosan egymásnak feszülnek, rendszeresen ellentmondanak egymásnak, megkérdőjelezik a társuk döntéseit a gyerek előtt. A lehető legrosszabb dolog úgy a gyereknevelés, mint a párkapcsolat szempontjából.

Az ambivalens (kétértelmű) gyereknevelést a gyerek pillanatok alatt megtanulja a szülők ellen fordítani, amitől ők egymásnak esnek, és egyre jobban lazul közöttük a kötelék, mert mindketten úgy érzik, a társuk a tekintélyüket ássa alá a gyerek előtt. Ez is történik, hiszen a továbbiakban a gyerek minden egyes döntésüket megkérdőjelezi majd,  és rohan a másik szülőhöz, hogy maga mellé állítsa. Mindeközben a gyerek nem tanulja meg, hogy milyen határokat kell betartania. A legnagyobb kiszúrás vele, ha nincsenek egyértelmű korlátok, mert elveszíti a biztonságérzetét, ha nem tudja, hogy mit tehet és mit nem, mert az attól függ, hogy épp melyik szülőjét kérdezi, vagy attól, hogy épp engedékeny napjuk van-e.

Visszatérve a párkapcsolatra: még az is jobb, ha egyébként teljes hülyeséget várunk el a gyerektől, de legalább azonos álláspontot képviselünk, mintha kiszagolja, hogy nincs egyetértés. Egyezzünk meg abban, hogy amennyiben valamiben nem értünk egyet, akkor majd kettesben megvitatjuk. A lojális szülő megkérdezi a gyereket, hogy a másik szülővel beszélt-e már az adott problémáról, hogy ne mondjon mást, mint a társa, ha tanácstalan, akkor meg azt mondja a gyereknek, hogy megbeszéljük anyáddal/apáddal. Sokkal nyugodtabb lesz az otthoni légkör, ha koherensen (egységesen, azonosan) lépünk fel a társunkkal, mert a gyerek is nyugodtabb lesz, és közöttünk is sokkal kevesebb lesz a súrlódás.

A bizalom a párkapcsolat egyik legfontosabb eleme, ha a társunk belénk vetett bizalma sérül, mert rendre nem állunk ki mellette, a kapcsolat nagyon gyorsan lejtőre kerülhet. A társunk nem szívesen kapcsolódik majd velünk, és ha a mély, őszinte beszélgetések helyett csak veszekszünk, vagy felszínes, mindennapi feladatokról szóló beszélgetéseket folytatunk, akkor a kapcsolat el fog halni, mert ahhoz nehéz kapcsolódni, hogy van-e otthon tej, vagy ki viszi a gyereket edzésre.

Pin It on Pinterest

Share This