fbpx
A korai összeköltözés
A
Nem a bibliáról, vagy egyéb erkölcsi megfontolásokról lesz szó, egészen más szemszögből próbálom megközelíteni, miért nem érdemes túl korán összeköltözni.
Pünkösti Nóra

Szerző: Pünkösti Nóra

A szeretetteljes párkapcsolatok
elkötelezett híve.
Párkapcsolati, házassági tanácsadó,
tréner

A Facebook zárt csoportban minden szerdán párkapcsolati klubbal jelentkezem, egy-egy kiválasztott témakört járunk körül. Ha szeretnél velünk tartani, várunk szeretettel! Ilyenkor hozzászólásban is várok kérdéseket (egyébként következő témaötleteket is), illetve van, aki e-mailben osztja meg a kérdését, mivel nem szeretné, ha kiderülne a kiléte.

Az előző alkalommal egy ilyen levélre válaszoltam, de azt gondolom, ez a téma mindkeppen érdekes lehet mások számára is. A kérdező története röviden: összeköltöztek a járvány miatt három hónap ismeretség után a párjával, mert akkor így tűnt észszerűnek és célszerűnek, hogy a nő minél jobban csökkentse a kockázatát annak, hogy az általa gondozott szüleinek továbbadja a vírust, de ne kelljen a találkozásokról sem lemondaniuk. Mindketten home office-ban dolgoztak, és nap nap után egyre többet veszekedtek. A kérdése az volt, hogy az általam előzőleg emlegetett, nagyjából másfél évig tartó rózsaszín ködös időszak mégis hova lett náluk.

Van ugyanis a szerelem hajnalán – nagyjából a fent említett másfél évig – egy olyan időszak, amikor a szervezetünk kémiailag is elvarázsolódik, gyakorlatilag a különböző hormonok hatására úgy viselkedünk, mint azok, akik komoly drogfüggőségben szenvednek. Helen Fischer antropológus MRI-készülékben végzett kísérleteket szerelmesekkel, és úgy találta, hogy konkrétan azok az agyterületeink aktiválódnak ilyenkor, amelyek a drogfüggőknél, amikor beüt a kokain.

Ha belegondolunk, elég jól alátámasztható ez a tapasztalatainkkal. Amikor szerelmesek vagyunk, nem tudunk se enni, se inni, állandóan – már-már mániákusan – csak a másikra gondolunk, folyton vele szeretnénk lenni. Észre sem vesszük a baljós, figyelmeztető jeleket, ha választottunk valamelyik tulajdonsága, tette nem illik az általunk festett csodás képbe, képesek vagyunk elhessegetni…
Ha egyetlen tanácsot adhatnék párkapcsolati témában bárkinek is, az lenne: ne akard összekötni az életed a másikkal legalább két-három évig, de az első másfél évben semmiképpen!

Ugyanis az első másfél-két év ez a csodálatos repkedés, majd a földre visszaszállva, reálisan látva a másikat, vagy megszakad a kapcsolat, vagy már a realitás talajára építkezve együtt maradunk, összecsiszolódunk.

Mindez a repkedős időszak természetesen akkor tud teljesen érvényesülni, ha megadjuk magunknak a lehetőséget arra, hogy ebben az időszakban csak ismerkedjünk, klassz programokat csináljunk, de ne akarjunk összeköltözni, elköteleződni!

Miért?

Mert abban a pillanatban, hogy összeköltözünk, már nem arról szól a dolog, hogy “nem kell végigenni a menüsort”, elég csak a desszertet élvezni, hanem képletesen bizony meg kell enni a paradicsomlevest, vagy a tökfőzeléket is.
Ahogy összeköltözünk, azonnal beszivárognak az életünkbe a hétköznapi problémák, amikkel nem kéne még megterhelnünk egy épp csak alakulóban lévő kapcsolatot.

Ha közös háztartásban élünk, akkor persze sokkal gyorsabban kiderülnek a másik számunkra nehezebben viselhető szokásai, gyorsabban szembesülünk néhány nem annyira szerethető tulajdonságával, ugyanakkor lehet, hogy ezeket könnyedén vennénk néhány hónappal később, amikor már számtalan egyéb, klassz tulajdonságát megismertük, mélyen kötődünk hozzá. Az összeköltözés nyilván hoz még egy sor egyéb, közösen megoldandó problémát, valamint például anyagi természetű dolgokat is: hogyan osszuk meg a költségeket, hogyan osszuk be a pénzt, kinek milyen mértékben van köze a másik által keresett pénzhez stb.

Továbbá el kell osztanunk valamilyen módon a feladatokat, illetve alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Ez nagyon nagy nehézségeket okozhat abban az esetben, ha nincs meg a szilárd alapja a kapcsolatnak.

Ha van időnk rá, hogy kialakítsunk egy mély, intim kapcsolatot a másikkal, bizalmat építsünk és valódi elköteleződést (nem “kokainos” illúziókra alapozva), akkor ez nagyban segíthet abban, hogy simulékonyabban, gördülékenyebben vészeljük át az összeköltözés nehézségeit, a kezdeti összezörrenéseket, azaz az összecsiszolódást.

Nem érdemes hát elsietni a dolgokat, mert így akár egy klassz, tartós kapcsolat lehetőségét is elveszíthetjük. Nem beszélve arról, hogy mennyivel nehezebb kiábrándulva szakítani, ha már egy fedél alatt lakunk, esetleg közös anyagi vállalásokat tettünk stb.

Pin It on Pinterest

Share This